Mádám Ka

2005-2011

Noёlle Renaude kortárs francia írónő Madam Ka c. abszurd drámájának színpadi adaptációja során arra törekedtünk, hogy ősbemutatónkban ezt a rendkívül szellemes, blazírt humorú szöveget a lehető legközvetlenebb módon tárjuk nézőink elé.

Az eredeti, laza jelenetláncú szerkezetet meghagyva tizennégy, népszerű francia sanzonokkal összekötött mini-történetet alkottunk. A dalok szövege a jelenetek témáját árnyalva illusztrálta a főhősnő, Madam Ka meghökkentő élményeit. A reflektív, koreográfia-paródiákkal kiegészített dalbetétek kulisszájául élő zongorakíséret szolgált.

A próbafolyamat során mindannyian hamar elkötelezettjei lettünk a bohó, mégis mélyen intelligens Madam Ka-nak, akit szívesen követtünk élet-felfedező útjain a fodrászhoz, a konditerembe, a fénykép automatához, a konyhába, az anyósához, fagyizni a gyerekeivel, vagy épp csónakázni.

Ez az abszurd hagyományait követő, nyelvi bravúrokban bővelkedő írás önmagában is rendkívül hatásos, így megjelenítése nem igényelt különösebb formai és technikai apparátust. A darab minimális kellék-, illetve bútor használatánál döntően nagyobb jelentősége volt a színészi találékonyságnak és kifejezőerőnek, amely minden szituációt szinte eszköztelenül, önmagában is maximálisan élvezhetővé tett.

A Madam Ka a budapesti Francia Intézetben került bemutatásra. További előadásainkhoz a Tűzraktér, a műegyetemi R-klub és a Merlin Színház biztosított helyet. A darabot különböző helyszíneken továbbra is játsszuk.

Szereplők: 

Rendezte: Lippai Krisztina
Noëlle Renaude Madame Ka címû darabját fordította: Csete Borbála
Fény: Lippai Krisztina
A darabban szereplő francia sanzonokat előadta: AKT zenekar
Zongorán kísért: Simon Attila
Plakát: Magyarósi Éva
Fotók: Boross Veronika

Bemutató: 2005. április 21., Francia Intézet
Játszóhelyek: Francia Intézet, Tűzraktér, R-klub, Merlin Színház

Támogatók: Francia Intézet, Tűzraktér, Merlin Színház

Elismerés: Budapesti Fringe Fesztivál 2007. A szakmai zsűri a legjobb tíz előadás egyikeként emelte ki.

Plakát: Madame Ka flyer – Francia Intézet (PDF, 488 kb)

A társulatról:
Az Alkalmi Kapcsolatok Társulata egy SzFE-s, Szívkamrás, Kolibri-, és Új Színház Stúdiós, ELTE-s és Shakespeare Akadémiás gyökerekkel rendelkező, az egyes darabok igényeihez mérten szabadon alakuló színházi társulás.

Az AKT darabjai, a tagok személyes beállítottságának tükreként az élet napos oldalára kalauzolják a nézőket. A színház számukra az életük gerincét alkotó hivatás, a színpadi játék pedig olyan öröm, amelyben legfőbb céljuk a közönségüket is részesíteni. A francia sanzon-abszurd Mádám Ka, az orosz zenés bohózat Bolond vasárnap és a Biztonsági Sáv Csoporttal közösen létrehozott Riadólánc ’80 a társulatra jellemző összetartozás, és felelősségteljes közös munka légkörében jött létre. Odaadásuk – a nézők folyamatosan pozitív visszajelzéseiből tudhatóan – mindhárom előadásból kisugárzik.

Első, Mádám Ka című darabjukat 2005-ben, magyarországi ősbemutatóként játszották a Budapesti Francia Intézetben. A darab nagy közönségsikerrel futott az R-klubban és a Tűzraktérben, később pedig évadmeghívást kapott a Merlin Színházba is.

Kritika:
„…Új tér a TűzRaktér a Tűzoltó utcában, és micsoda tér! … A színházi előadáshoz egy sóhajok hídján kell átmenni, innen kicsiny, meztelen betontérbe jutunk, oldalt három sor szék, talán harmincöt-negyvenen lehetünk,  fele hely jut  a nézőknek, másik fele a játszóknak, ők elszórt székeken ülnek, arrébb pianínó,  tele van velük a szoba.

A darab, amit játszanak, magyarul a Madam Ka címet viseli, Noelle Renuade írta, az eredeti cím talán névrövidítés, ami a fordításban (Csete Borbála) a játék során emlegetve madamkának hangzik, mintha egy kis hölgyről lenne szó, és ez meg is felel annak, amit látunk-hallunk, lévén hogy egy bohókás, saját törvényei szerint élő, észszerű rögeszméihez ragaszkodó nőszemély napi kalandjairól van szó. Olyasmiről, hogy ad-e két vaníliagombócot a fagylaltos, meg kell-e ötpercenként mondani az anyósnak, hány óra, és megfelel-e a határőrnek az az útlevélkép, amelyen a delikvens a mamájára hasonlít.

Ez tehát éppúgy a kis semmiségek darabja, és éppúgy nem „darabszerűen” játsszák, hanem „etűdszerűen”, apró helyzetgyakorlatokra osztva. A címszereplőn kívül mindenki több szerepet alakít; az előbbi, Palóc Eszter gunyoros, reflektált, fanyar humorral szinte önkéntelen makacssággal áll ellen a köznapi tényeknek, mint aki nincs kibékülve a világ apró-cseprő abszurditásaival.

Simon Attila narrál és beszélő madarat játszik, kézzel-hanggal; zongorázna is, ha volna elég áram az erősítéshez, ennek hiányában a többiek kíséret nélkül, a capella éneklik kacér kellemmel, franciául a dalokat.

Nemes Szabina dévajul gurgulázva parodizál egy beszélő madárral beszélő nőt. Takács Paulina egyetlen pontos gesztusból kibírhatatlan anyós, egy másikból kitárulkozó evezős. Dióssi Gábor csak annyit mond, hogy „segítsetek meghalni”, de olyan eltökéltséggel, hogy belül sem lehet megkérdezni a miérteket.

Csekő Attilának, Hadik Miklósnak, Miklusicsák Alíznak, Reitter Zsoltnak is van egy-két erős figurája, de a többiekkel együtt az a finom összehangolódás a legfontosabb a játékukban, amely a közös jelenetek dallamra hangszerelt, ritmusra vágott megszólalásait, „prózai együtteseit” elviszi a szellemes replikák, nonszensz dialógusok szakadékáig. S hagyja kicsengeni.

Lippai Krisztinának, ha igaz, ez a második rendezése, és úgy tetszik, birtokában van annak a moll hangulatú, lírai groteszknek ember és ember között, amely ritka vendég a mai színházban. Tessék a centrumtól távol keresni!”
(Koltai Tamás: Belváros, külváros, Élet és Irodalom, 2005.09.09.)

„…Az A.K.T. Színház Lippai Krisztina által rendezett Madam Ka-ja viszont nagyszerű. Noёlle Renaude (Csete Borbála által fordított) dalokba  fojtott abszurdjában egy középkorú, kétgyermekes, férjjel, beszélő papagájjal és „viszonylag jó idegekkel” bíró hisztérika osztja meg sorsfordító problémáit a publikummal.

A Palóc Eszter által alakított elegáns, modoros, neurotikus és teljesen irracionális párizsi szépasszony, Madam Ka életének nárcisztikus univerzumában mindenki más csak bosszantó mellékszereplő. A hölgy folyamatosan őrültségeket fecseg, néha dalra fakad, közben csónakázik, fényképezkedik, vagy éppen anyósát nyaggatja.

Hétköznapi téboly – muzikálisan. Bár meglehetősen szokatlan darabról van szó, melynek a humora is elég rafinált, a közönség mégis gyorsan ráhangolódik.”
(Csáki Judit: Színház a végeken, Revizoronline, 2008.07.03.)

◄ 1 2

Részlet a darabból: 7. Beszélő madár